Ide töltöm fel a beérkezés sorrrendjében nekem megküldött értékeléseket, benyomásokat, de hozzájárulhatsz a közös fejlesztő gondolkodáshoz úgy is, hogy megjegyzést fűzöl ehhez a poszthoz.
Kovács Bertalan
- Egyetértek azzal, hogy a "beszélő székben" töltött időt meg kéne próbálni korlátozni (és ez vonatkozzon azokra is, akik készülnek!). Nem biztos, hogy jó, ha a moderátorra bízzuk, hogy állítsa le, amikor gondolja, mert az elég esetleges. Objektív kritériumok kellenek.
- Nekem nagy élmény volt az előző alkalom. Határozottan pozitívan értékelem, hogy minden el tudott hangozni, ami elhangzott, még olyan dolgok is, amelyekkel nem értek egyet. Szerintem fontos hagyni, hogy mindenki szabadon beszéljen.
- Nekem tetszett, hogy nem voltak kis csoportok, mert így mindenki hallott mindenkit.
- Volt bennem egy gondolat-kezdemény, nem túl kiforrott, de megpróbálom leírni. Érzékeljük a véleménykülönbségeket a társadalomban, az egyházban, és - végső soron - a Fokoláre mozgalomban is, és látjuk, ahogy ez egyre fokozódik. Úgy gondolom, hogy a polarizáció igazi veszélye nem a vélemények különbözőségében van, hanem a kapcsolatok megtörésében. Ezért én a párbeszéd-alkalmakra elsősorban nem úgy tekintek, mint ami csökkenti a véleményeink közötti különbséget (persze nem baj, ha ez is megtörténik), hanem mint ami erősíti a kapcsolatainkat. Nekem az volt az igazi ajándék, hogy őszintén tudtam beszélgetni valakivel a szünetben, vagy hogy meghallgathattam valakit, akit nagyra tartok. Sokkal kevésbé zavart egy-egy olyan vélemény, amivel nem tudtam azonosulni, mint amennyire örültem annak, hogy találkozhattam és beszélgethettem a jelenlévőkkel. Ezt azért mondom (talán túlságosan evidensnek tűnik ilyen egyszerűen megfogalmazva), mert néha én is felelősnek érzem magam abban, hogy túlértékelem a másik személy vélt tévedését egy-egy dologban, és nem értékelem eléggé a kapcsolatot vele. Szerintem érdemes ezt újra meg újra kimondani - újra meg újra megkötni a szövetséget, ha tetszik.
A következő fórumra természetesen megyek, már nagyon várom!
Dr. Gyenes Mária
Mindenkit bátorítok,hogy a szakmájától vagy a mindennapi rutin feladatától is távollévő témát merjen választani a felkészüléshez! Így kibújik az ember a kényelmi zónájából és "új ismeretekkel" gazdagítja önmagát és a felebarátait is! Időt, energiát és információkat ajándékoz! Mit keresek én fogorvosként a történész témák között?
A témára való felkészülés közben sok-sok érdekességet, nagy mennyiségű tájékozódási pontot találsz a világról, ez tuti csökkenteni fogja az egódat is!
Megtapasztalod,hogy egy témához mindenki másképpen áll hozzá. Mindenki beleteszi a saját egyéniségét is. Fantasztikus volt látni hármunkat is, ahogyan különbözőképpen ragadtuk meg a témát. (Azóta többször elolvastam Imréjét és Bercijét is…)
Szükséges a " beszélgetős székekben" az időt tartani, a témákat kis csoportokba tömöríteni és a legfontosabb,hogy egyszerűsíteni kell, amely nem mehet a tartalom rovására! Lehet ,hogy nincs időd még a kérdés feltevésére sem, de maradnak "nyitott kapuk" a hallgatóság részére. (Én pl. köszönöm D. Péternek a nagyon szép kiegészítését!)
Többször volt alkalmam csoportos beszélgetésre az élet legkülönbözőbb helyzeteiben. Sokszor tapasztaltam, hogy mindenki túl akarja licitálni a másikat, néha fals dolgokkal és a hatalmi pozíciójából kiindulva pedig erőszakkal. Nagyon kell vigyáznunk a szavainkra... Ferenc pápa mondta valahol: "Szavainkkal robbantani és gyilkolni is tudunk, amit a másik nem jelez felénk”.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
