A bátor beszédhez alázatos hallgatásnak kell társulnia. A szinódust előkészítő találkozón azt mondtam a fiataloknak: "Ha a másik olyasmit mond, ami nem tetszik nekem, akkor még inkább meg kell hallgatnom őt, mert mindenkinek joga van arra, hogy meghallgassák, ahogyan mindenkinek joga van ahhoz is, hogy beszéljen". Ez a nyitott meghallgatás megkívánja azonban azt is, hogy bátran szót kérjünk, hogy hangot adjunk azoknak a fiataloknak, akik nincsenek jelen. Ez a meghallgatás teret nyit a párbeszéd számára. A szinódusnak párbeszéd gyakorlatának kell lennie, főleg azok között, akik részt vesznek rajta. Ennek a párbeszédnek az első gyümölcse pedig az, hogy mindenki nyitott lesz az újdonságra, a véleményének a megváltoztatására, annak köszönhetően, amit másoktól hallott. Ez fontos a szinódus számára! Sokan már előre megírtátok felszólalásotokat, és köszönetet mondok nektek ezért a munkáért, de arra kérnélek benneteket, hogy ezt szabadon tekintsétek egyfajta vázlatnak, amit magatokkal hoztatok, amely nyitott minden olyan kiegészítésre és változtatásra, amelyet a szinódus során közösen megtett út sugall számotokra. Érezzük magunkat szabadnak arra, hogy befogadjuk és megértsük a többieket, és ennek következtében megváltoztassuk meggyőződésünket és álláspontunkat: ez egy nagy emberi és lelki érettség jele.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Lacivagyok57 2018.10.20. 14:58:48
Laci