Párbeszéd Európáról és magunkról

Hagyjuk el az előítéleteket és a sztereotípiákat! Az első lépés mások meghallgatása felé az, hogy szabaddá tesszük az elménket és a szívünket az előítéletektől és a sztereotípiáktól. Amikor azt gondoljuk, hogy már tudjuk, hogy ki a másik és mit akar, akkor valóban nehéz komolyan meghallgatni őt. A nemzedékek közötti kapcsolatok olyan terep, ahol az előítéletek és a sztereotípiák  közmondásos könnyedséggel burjánzanak, olyannyira, hogy gyakran tudatában sem vagyunk ennek. A fiatalok hajlamosak arra, hogy a felnőtteket régimódinak tartsák; a felnőttek pedig hajlamosak arra, hogy a fiatalokat tapasztalatlanoknak tekintsék, és tudják, hogy milyenek és főleg hogy milyeneknek kellene lenniük. Mindezek óriási akadályai lehetnek a párbeszédnek és a nemzedékek közötti találkozásnak. A jelenlévők többsége nem tartozik a fiatalabb generációhoz, ezért különösen figyelnünk kell arra, hogy ne beszéljünk a fiatalokról  már elavult kategóriákban és mentális sémákban. Ha képesek leszünk elkerülni ezt a veszélyt, akkor segítünk a generációk közötti szövetség kialakulásában. A felnőtteknek ellen kell állniuk annak a kísértésnek, hogy alulbecsüljék a fiatalok képességeit, és negatívan ítéljék meg őket. Egyszer olvastam, hogy ennek a magatartásnak az első említése Kr. e. 3000-re nyúlik vissza. Babilonban találtak egy ősi agyagedényt, ahol meg van írva, hogy a fiatalok erkölcstelenek és képtelenek megmenteni népük kultúráját. Az öregek már akkor is így gondolkodtak! A fiataloknak viszont el kellene kerülniük azt a kísértést, hogy figyelmen kívül hagyják a felnőtteket, és az időseket ósdi, elavult unalmas alakoknak tekintsék, megfeledkezve arról, hogy ostobaság mindig mindent a semmiből elölről kezdeni, mintha az élet csak most kezdődne mindegyiküknél. Testi gyengeségeik ellenére az idősek mindig emberségünk emlékezetének hordozói, társadalmunk gyökerei, civilizációnk szívverésének mutatói. Elutasítani, kizárni vagy elszigetelni őket, biztos jele annak, hogy behódolunk a világ mentalitásának, amely belülről emészti fel otthonainkat. Ha figyelmen kívül hagyjuk azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket minden generáció saját örökségeként átad a következőnek, akkor önmagunk alatt vágjuk a fát.