Párbeszéd Európáról és magunkról

A Szentírás az idegenek iránti szeretetről

Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség lenyűgöző történeteket mesél azokról a menekültekről, akik kénytelenek hazájukat elhagyni az üldözés miatt. A Kivonulás könyve elmondja a választott nép történetét, mely a rabság keserű kenyerét ette Egyiptomban, de Isten közbelépett, kiszabadította őket, és menedékre leltek a pusztában. Negyven éven át vándorokként éltek, és nem volt saját hazájuk. Végül Isten teljesítette ősi ígéretét, és letelepítette őket arra a földre, melyet végre hazájuknak nevezhettek.

Az izraelitákat saját fájdalmas és ijesztő tapasztalatukra emlékeztette Isten parancsolata: „Ha idegen lakik veletek földeteken, ne bántsátok. A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek (Lev 19,33-34).

Az Újszövetség elbeszéli József és Mária menekülését Egyiptomba újszülött fiúkkal, Jézussal, mert a paranoiás és féltékeny Heródes király meg akarta ölni a csecsemőt. Megváltónk is menekültként élt, mert saját hazája nem volt biztonságos számára.

Jézus megismétli az ószövetségi parancsot, hogy szeretnünk és gondoznunk kell az idegent. Életünk végén ennek alapján fognak megítélni bennünket: "Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek (Mt 25,35).

Pál apostol kijelenti, hogy minden ember abszolút egyenlő Isten előtt: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal, 3,28). Krisztusban az emberi faj egyként áll Isten előtt, egyenlő méltósággal és jogokkal.

A Katolikus Egyház tanítása a migrációról

Első elv: Az embereknek joga van a vándorláshoz, hogy fenntartsák életüket és családjuk életét.

Isten a föld javait minden embernek adta. Minden embernek egyenlő és természetes joga van ahhoz, hogy ételt, ruhát, menedéket kapjon. Ezen felül joga van az oktatáshoz, az orvosi ellátáshoz, vallásához és kultúrájához. Az embereknek az egyetemes testvériség szellemében meg kell osztaniuk a föld javait egymással. Az őslakosok sem rendelkeznek magasabb jogosultságokkal a bevándorlókkal szemben. Isten előtt mindenki egyenlő.

Második elv: Bármely országnak joga van a határainak szabályozásához és a bevándorlás ellenőrzéséhez.

A katolikus társadalmi tanítás legfontosabb elve az, hogy a gazdasági, politikai és társadalmi döntéseket nem a rövidlátó önérdekből, hanem a közjó érdekében kell meghozni. Ez azt jelenti, hogy az ember nem tekintheti csak azt, ami saját maga és családja számára jó, hanem minden ember javát szem előtt tartva kell cselekednie. Bár az embereknek joguk van mozogni, egyetlen ország sem köteles oly sok bevándorlót befogadni, hogy veszélybe sodorja társadalmi és gazdasági életét.

Harmadik elv: Bármely országnak igazságossággal és irgalommal kell szabályoznia határait.

Az első és a második elvet a harmadik alapján kell értelmezni. A bevándorlás korlátozása jogának az igazságosságon, az irgalmon és a közös jón kell alapulnia, nem pedig az önérdeken. Mindez magában foglalja azt is, hogy a bevándorlóknak tiszteletben kell tartaniuk a befogadó ország törvényeit és szokásait. A bevándorlási politikának figyelembe kell vennie a családok együttélési jogát is.