A szinódus a megkülönböztetés (józan és megalapozott véleményformálás) helye. A nyílt és őszinte beszéd, a nyitottság a meghallgatásban alapvető fontossággal bír abban, hogy a szinódus a megkülönböztetés folyamata legyen. A megkülönböztetés nem reklámszlogen, nem szervezési módszer, vagy az én pápaságom divathulláma, hanem egy belső hozzáállás, amely a hit aktusából fakad. A megkülönböztetés egyszerre módszer és ugyanakkor cél is, amelyet kitűzünk magunkra számára. Azon a meggyőződésen alapul, hogy Isten működik a világtörténelemben, az életeseményekben, azokkal az emberekkel való találkozásaimban, akik szólnak hozzám. Ezért arra vagyunk hivatva, hogy odafigyeljünk arra, amit a Lélek sugall nekünk, néha egészen váratlan módokon és utakon. A megkülönböztetésnek megfelelő térre és időre van szüksége. Ezért rendelkeztem úgy, hogy a plenáris ülésen és a csoportokban is minden ötödik felszólalás után legyen egy három perces csend. Ez lehetővé teszi mindannyiunk számára, hogy odafigyeljünk azokra az impulzusokra, melyek a hallottak nyomán szívünkben keletkeztek, ezekben elmélyedjünk és megfogalmazzuk azt, amit leginkább megragadott bennünket. Ez a belső életünkre való koncentrálás a kulcsa annak, hogy végbemenjen bennünk a felismerés, az értelmezés és a döntés folyamata.
|
|
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
